Megkell, hogy mondjam eléggé magam alatt vagyok. Elég rendesen megcsapott a Nihilista hozzáálás, teljesen mindegy mit csinállok úgy sem változtat, vagy ha változtat is nem változtat a nagy egészen. Úgy érzem semmi nagyban nem fogok tudni résztvenni, sőt még rosszabbodik is a helyzet sokszor minthogy javulna. Egy igen kedvelt mondásom egész jól leírja ezt az érzést: “Túl későn születtünk, hogy felfedezzük a Földet, de túl korán, hogy az Univerzumot.” Persze vannak bíztató jelek is: Fúziós energiatermelésnél elérték a breakeven pontot, igen komoly szöveg (chatGPT) és képgenerálló (Dall-E, Stable Diffusion) ai-kat adnak ki. Azonban mégis rossz érzés fog el. Nagy előrelépések mégis semmit sem változtatnak az összképen és a probléma ott van, hogy saját magammal is ezt érzem. Persze tudom, jobb lépni egyet előre mint 2-t hátra, valami még sincs rendben.

Amikor ilyen problémáim vannak az exurb1a csatornán kötök ki. Tessék itt egy jó videó ami ide kapcsolódik. A nihilizmussal mint fogalommal nem itt találkoztam elösször de sokat változtatott mind a megitélésén, mind a megértésén. Ebben van minden. De persze itt vannak a saját gondolataim, összefoglalásom:

Nihilizmus: A probléma forrása. Semminek nincsen értelme, egyszer mindennek vége lesz, tehát teljesen mindegy mit csinálsz nem számít. Egzisztencializmus: Az egyik válasz a nihilizmusra. Ha semmi sem számít amit csinálsz, akkor azt csinálhatsz amit akarsz. Nincsenek feljebbvalók, istenek, semmi. Az egész élet arról szól, hogy keresed az élet értemét és közben próbálod élvezni az életet. Az optimista nihilizmus igen hasonló ehhez a filozófiához, sőt szerintem a kettő, egy és ugyan az. Abszurdizmus: Igazság szerint ez is elég hasonló a többihez. Nem tudjuk, hogy mi van, volt, lesz. A világ kegyetlen és kiszámíthatatlan, a világ magára hagyott minket. Nem tudok változtatni a világon, 3 dolgot tehetünk. Hiszünk valamiben, valakiben. Feladjuk, ez roszabb mint az előző, ne tedd! Végül van még egy lehetőség. “Ember küzdj és bízva bízzál!” – csak, hogy valamit a magyaroktatás is érjen 🙂 Továbbá nekem Albert Camus az abszurdizmus kigondolójának hozzáálása is tetszik. Passion, Freedom, Revolt. Élvezd, mert hamár itt vagyunk miért ne tennéd. Tedd azt amit te akarsz, válaszd a küzdést és ezzel már lázadsz is a rendszer ellen.

Az egyik kiváltó oka ezeknek az érzéseknek a tegnapi interview-m egy amerikai táborral. Felvettek… Tudom, hogy furán hangzik de túl könnyen. Ez pedig aggodalmat keltett bennem. Ha ilyen egyszerű volt akkor nem is elit a hely? Vajon minden ilyen lesz? Sosem fogom megtalálni azt a dolgot ami kihívás de nem lehetetlen küldetés? Arra vártam, hogy ez majd változtat az életemen, megoldja a problémáimat, vagy legalább egy részét. De nem?! Ehhez kapcsolódó korábbi gondolatom a youtue-hoz meg az ahhoz hasonló terveimhez kapcsolódik. Vajon el tudom kezdeni úgy ezt az egészet, hogy lesz rá időm és lesz belölle valami? Kitudja? De vagy sírok rajta, vagy csinállok valamit és meglátjuk.

Legyünk jobbak, kedvesebbek, ügyesebbek, okosabbak. Mit veszíthetünk?