Playforwin

Fő gondolatok:
fake it till you make it
embrace the gray wednesdays
be happy in the current situation, be greatful, enjoy
miért nem csinállok new year resolutiont; nem fogok jövőre/köv. 
mostantól vagyok más mint voltam; úgy gondolok magamra akivé már váltam
willpower, embrace the things you hate to do

2024…

Közeledik a második félév, bár azért még rendesen benne vagyunk a vizsgaidőszakban, még ha veszteni nem is nagyon tudok olyan nagyot. Remélem… :D (kop, kop)

Ismétlődés, loops

Érdekes egy jelenség az ismétlődés. Így az új év elején mondhatnám, hogy teljesen ide illő erről beszélni, de minden új évben, szülinapkor, karácsonykor, nyáriszünetben, hétvégén, hétfőn, új hónapban, új munkahelyen, új iskolában….. értitek. Szóval elég unalmas, hogy egy idő után minden ismétlődik. Legalábbis ha a szar ismétlődik. A probléma csak az, hogy nem nagyon tud a jó ismétlődni. Erről is teljesen olyan érzésem van, hogy már beszéltem. Minden alkalommal amikor ide írok, vagy csak simán leírom a gondolataimat akkor ugyan oda lyukadok ki. Persze szeretném azt hinni, hogy egy kicsit mindig fejlődök, kicsit okosodok. Na majd ti megmondjátok. (Ja nincs komment, akkor majd gondoljátok. Vagy írjatok

Aztán késöbb meg látok, egy ilyet, hogy “originality is imposible” és rá kell jönnöm, hogy igaza van az írónak. Pont azért amit az elöbb is mondtam, de pont ezért érdemes leírni mégegyszer. Vagyis nem ezért hanem azért mert még így is lehet értéke újra ugyanazt megcsinálni. Vannak youtuberek akik megcsinálják ugyan azt a videót 3-5 év távlatában. Kicsit csak javítgatnak rajta. Jobb fény, kicsit átgondolja jobban a scriptet, talán több időt szán rá, éppen lehet más állapotban van és végül egy teljesen különböző de közben mégis megegyező videó keletkezik. A kérdés csak, hogy jobb-e. Amikor ilyen ismétlődésre gondolok akkor mindig a Római Birodalom és a modern nyugati világ párhuzama jut eszembe. A kérdés itt is ugyan az: jobb ez mint akkor volt? más lesz a végeredmény?

Nem tudhatjuk, de muszáj tovább haladni és megpróbálni a lehető legjobban kijönni. A remény lángja ad egy kis erőt. Mindig lehet találni valahol egy kis reményt.

Remény

Érdekes dolog ez a remény. A legerősebb motiváció, vagy inkább vágy? Karácsonkor megkaptam a Hunger Games sorozatot könyvekben, szóval most még nagyon bennem van az élmény. Ráadásul a filmet is meg a prequelt is megnéztem pont a héten szóval most ebből is merítettem egy kis ihletet. Az egyetlen dolog amitől elkezdik egymást gyilkolni a játékosok, és amitől sokkal izgalmasabbak lesznek a játékok az a remény, hogy te fogsz nyerni. Persze ezt lehet magasabb gondolatokra emelni, hogy majd gazdag leszel, szép ruhában, olyan ételeket eszel amiket most nem engedhetsz meg magadnak stb. stb… De valójában semmivel sem leszel előrébb. Hányszor átéltem már ezt a szart én is. Na meg persze az Éhezők viadalában is előjön a 2.részben, hogy igazából semmivel nem lettek előrébb azzal, hogy nyertek. Még ha a többi nyertes hosszabb időre kapott is nyugalmat igazából ők is pont ugyan ott tartottak ahol korábban. Lett pénzük de nem lesznek szabadabbak.

Enjoy

Persze a valóságban nem feltétlenül a szabadság a probléma. Inkább az, hogy nem is élvezzük az életünket mert mindig a jövőben vagy a múltban élünk. Éppen mikor mi. Elég csak megnézni az előző pár írásomat amerikából. Egy szerencsétlen analízis vizsgát zh-t vagy bármi más tantárgyból bármi mást kelett írnom még sem voltam elégedett. Persze amúgy tényleg úgy gondoltam és igazából úgy is gondolom, hogy élvezem ezt a dolgot, csak aztán valahogy nem sikerült. Pedig muszáj lesz mert úgy érzem, hogy ez a lényege az egésznek.

Szóval van ez a féle megoldás. Valahogyan a szürke hétköznapokat el kell kezdeni élvezni, különben az egész életünkben szenvedni fogunk. Úgy kell hozzáálni magunkhoz és a dolgokhoz, hogy menni fog az és ha nem is megy úgy is jó.

De miért jó?!?!?

Azért jó mert attól fejlődünk érdekes módon, hogy szenvedünk?

Elég sokszor halottam már, hogy akkor tanulunk meg valamit igazán amikor magunk végigszenvedünk rajta. Legyen szó egy programozás vagy matek példáról. De mondhatnám azt is, hogy meg akarsz tanulni festeni, vagy 200kg-ot kinyomni. Persze segítenek a profik, meg lehet egyszerüsíteni az utadat bizonyos helyeken, de akkor szerzed a legtöbb tapasztalatot amikor saját magadon tapasztalod a dolgokat.

Érdekes, hogy így a mondás: “Okos ember más kárán tanul, buta a sajátján sem” kicsit értelmetlen. Hiszen akkor tanulsz leginkább amikor a magad kárán tanulsz. Na ha még ezt a kárt élvezni is tudod valahogy, vagy a szenvedést amivel a folyamat jár, hogy eljutsz oda ahova akarsz az mégjobb.

Amikor verset kell tanulni az iskolában akkor mindenki persze sír rajta, hogy ez mekkora hülyeség meg ilyenek. Na meg a kötelező olvasmányok meg minden. Erre az szokott lenni a válasz, hogy fejleszted vele a tanulási képességed. De a belinkelt Andrew & David podcastben elmondottak alapján nem is csak a tanulást hanem az élet összes területén fejlődsz mert megtanulsz valamit amit nem akarsz megcsinálni. Persze mindig könnyű olyan példákon csámcsogni amit nekem már nem kell csinálnom de talán mégiscsak igazam lehet. Itt egy példa:

Ha a kötelező olvasmányt nézzük akkor nem igazán szerettem kötelező olvasmányt olvasni mert megmondták mikor kell olvasni. De igazából csak a lustasággommal volt a probléma, hogy nem is olvastam egyáltalán pedig amúgy szeretek és amikor már elkezdtem akkor egész könnyen ment. Tehát ez az egyik megoldás amit most csinállok. Legyen félretéve az olvasásnak (ebben a példában) egy fix idő minden nap és egy idő után rutinná válik, így a nehéz része elveszett. Ha most kéne kötelezőt olvasnom bízom benne, hogy könnyebben menne, ha nem feladatként, hanem csak egy random könyvként tekintenék rá amit most éppen olvasok.

Mi van akkor ha nem annyira szeretsz olvasni? Akkor van két opció:

Megszereted, persze ezt könnyű mondani. De ott van nekem az analízis amit azért utállok kizárólag mert elég szar volt az előadás és nem sikerült jó jegyet szereznem. Pedig amúgy magával a tárgyal nem lenne bajom ha mondjuk lenne jó jegyzet belölle. De így kínszenvedés tanulni. Szóval rá kell jönnöm, hogy amúgy ha kiszenvedem akkor amúgy egész élvezni is lehet ezt a dolgot. Na meg ha nem kéne osztályzatokat szerezni. Szóval meg kell találni azt az oldalát vagy azt a módszert amivel meg tudod szeretni az adott tevékenységet, helyzetet.
Aztán ott vannak azok a dolgok amik sehogyan sem leszenek szerethetőek. Fel kell kellni időben. Nincs kedvem edzeni menni. Nincs kedvem egyáltalán felkelni, kimenni az utcára, bármit is csinálni… Ha igaz amit mondanak és tényleg lehet erősíteni az agyunkban az akaraterőt, hogy valamit megcsináljunk akkor nem olyan bonyolult a dolgunk. Mindig kell csinálni valamit amit utállunk. Egyrészt könnyebben megy, másrészt jobban érezzük magunkat mert megcsináltuk. De folyamatosan keresni kell az ilyet, hogy ne lustuljunk el. Talán azzal, hogy tudatosan csak azért is megcsinállod a nehéz munkákat mert tudod, hogy attól érzed magad jobban és attól leszel erősebb, talán ez segít…

“You’ll never be happy if you continue thinking that you’ll be happy one day.”