USA Camp Quinebarge

Training, 06.15-06.25 Első repülés. Annyira nem volt extra mint amire számítottam. Vagyis, az első felszálássnál még úgy fura volt, vagy extra az ahogy éreztem a G-ket aztán a hosszabb repülés az már olyan volt mint egy vonatút. Kaptunk kaját, innivalót, meg lehetett mozizni, zenét hallgatni vagy valami kis egyszerű játékot játszani az elöttünk lévő képernyőn. Megérkezés után mászkáltam egy csomót mire megtaláltam a buszt, hogy honnan indul. Alapból több órát kelett volna várnom, de a buszsofőr felengedett az egy órával elöbbire, úgyhogy igen időben eljutottam az átszálási pontra, ahol ezt az előnyt el is vesztettem, mert még késett is az a busz. Eközben találkoztam egy másik táborba tartó magyar csapattal. Elkártyáztuk az időt, meg beszélgettünk egy csomót (majd soha többet nem láttam őket - jövőbeli Kornél) Center Harborba érkeztem meg a busszal. Egy kicsike kis város, de azért érdemes lehet megnézni. Casey, az egyik Director (a fő boss a tulaj után) jött értem egy 12 fős kisbusszal ahol megismerkedtem Luissal - a Trip counselorral - és Leonie-val - a programok tervezőjével - és 10 percen belül már a táborban, Quinebarge-ban voltunk. Másnap már el is kezdtem a “Rope Training”-et. Itt megtanultam, hogyan kell használni a baley-t azaz hogyan kell valakit felhúzni kötéllel a falon, hogy ne essen le. Használtuk a zipline-t és tanultunk csomótkötni. Megismertem egy csomó embert és két magyar is volt rajtam kívül amit nem is értettem mert facebook-on nem emlékeztem, hogy azt írták volna, hogy adventure-t csinálna bármelyikőjük is. Aztán késöbb ki is derült, hogy ők sportot csinálnak csak ők is megcsinálják a traininget. 06.17-én Szombaton megérkeztek az utolsó staff-ok is és megkaptuk az “Archery training-et” is ami elég király volt a legtöbben mégsem vették komolyan. Az igazi training Vasárnaptól kezdődött és egy hétig tartot. Részt vettünk egy rakás előadáson, hogy hogyan ne molesztáljuk a gyerekeket, meg azok egymást, meg egyéb marhaságok. Például, hogy ne fogd meg a gyerek kezét, meg ne vedd fel a hátadra. Mondanom sem kell, hogy ezek a szabályok a gyerekek által elég gyorsan meg lettek szegve. A training során nem éreztem olyan rosszul magam. Mindig volt valami új, de elég kényelmetlen volt ilyen hülye játékokat játszani együtt amiket aztán soha a büdös életben nem játszattunk a gyerekekkel. Továbbá kaptam egy elsőssegély oktatást is, szóval elméletben újra tudok éleszteni valakit, azaz tudok CPR-t adni, Deffibrillátort használni és elállítani egy vérző sebet, ellátni egyszerübb sérüléseket.

A training során elmentünk egy északibb városba, ami már igen közel volt Kanadához. Közben nagyon sok szép hegyet, folyót meg tavakat láttunk. Na meg jó volt végre kimozdulni a táborból. Megvolt az első Dunkinezésem is, de nem vittem túlzásba csak egy kicsike fánkot ettem. Igazából jól is tettem mert minden szombat reggeli kaptunk egy jó nagy cukorbombát Dunkinos fánk formában. Minden vasárnap pedig “Lazy Sunday” van amikor 7:30-tól 9-ig bármikor lehet reggelizni és 11-ig nem kell csinálni semmit csak a kabinban lenni. Szóval a hétvégék elég királyak, olyankor azért lehet újratöltődni. Másik nagy előnye a vasárnapnak, hogy reggelire azt kérsz amit akarsz. Vagyis úgy helyes inkább, hogy kicsit több válasazték van és lehet enni omlettet, de azért így sem rossz.

07.01 A tegnapi nap kaptam egy kis lebaszást, hogy azt hallotta, hogy nem vagyok mindig mosolygós meg jókedű. Ez amúgy full bullshit, mert az elötte lévő két nap kimondottan jól éreztem magam. Aznap sajnos pont rohadt fáradt voltam az éjszakai szabadidő miatt. Igazából már kiadtam magaból ezt az egészet a CIT-k vezetőjének, szóval mostmár sokkal nehezebb róla beszélni, mert visszatértem a leszarom mindsetbe. Ami amúgy egészen jól működik. A gyerek boldogok, mint az essetek nagyrészében, én meg kipihentebb, elégedettebb, gazdagabb és úgy összességében jobban vagyok. Csak kicsit iritált, hogy végre jobban mennek a dolgok és pont lecsesznek. Persze megvolt rá a lehetőség hiszen elötte nap kevesett aludtam és egy üveg limonádé is megtalált. Igazából ez egy viszonylag könnyen átszárnyalható emlékeztető, hogy nem szabad egyáltalán hibáznom. Igaz, hogy ez nehezen hangzik, de azért vagyok itt, hogy ezt megtanuljam. Cut the crap and give 110%. Csak így élhetem túl ezt az egészet pozitívan és erre eléggé rá vagyok kényszerítve.

A mai nap volt az első “ColorWars” a gyerekekkel. Sajnos nem nagyon tudtam játszani, mert az egyik játékban bíráskodtam. Viszont a kidobósba külön meghívtak és most is egy embernyire voltam a comeback-től, 10-1-es hátrányból. Sajnos így a végén döntetlen lett. Egy párat megnyertünk a földön, de aztán az összeset elvesztettük a vizi játékokban. Sok esélyünk nagyon nem volt. Elvárják tőlünk, hogy bíztassuk a gyerekeket, de ők is tudják, hogy mi a helyzet. Ettől függetlenül azért a torkom már rendesen szétvan. Remélem azért jópár ember látta az effortot amit beleadtam, főleg, hogy még vesztettünk is.

07 07 Az elmúlt két nap azon ügyködtem, hogy elkezdhessek foglalkozni az egyetemes kutatással amihez a qiskitet fogom használni. Ehhez el akartam kezdeni egy workshop-ot de nem sikerült letöltenem az anacondát amire szükségem van, hogy a gépen tudjam futatni a qiskitet. Na most ez mind szép és jó, meg egy dolog, hogy egyszer már szerintem ezt eljátszottam és akkor sem sikerült, de még a kutatási tervbe is azt írtam, hogy az online felületet fogom használni. Kicsit mérges vagyok, hogy ennyi időt elpazaroltam feleslegesen valamire amit aztán nem is használlok. Persze pont pár napja olvastam, hogy a legrosszabb amit ilyenkor tehetünk, hogy még több időt beleölünk, “hiszen már annyi energiám ment rá”. Ugyan ez elmondható egy befektetésre vagy egy házasságra is. Annyi idő és energia van már benne, hogy nem akarom elengedni. Sajnos ebbe a hibába én is kimondottan sokszor beleesem. Kicsit más téma de hasonló gondolat: Pár napja befejeztem a Dune könyvet. Eléggé élveztem, nagyon király volt a befejezés is meg minden. Na most az a problémám, hogy megvan a második könyv is, de nem akarom, hogy változzanak a dolgok. Kicsit úgy érzem magam mint az Avatar:TLAB vagy késöbb a Korra első évadának befejezése után. Szeretném még nézni mert olyan jó volt, de nem akarom, hogy megváltozzanak a dolgok. Ott és akkor legyen vége a többi pedig legyen rábízva a képzeletemre. Ez szerintem általánosan elfogadott tény, hogy túl sok folytatás van, de lassan már ott tartok, hogy nem is akarok valamit elkezdeni vagy megnézni ha van folytatása. Ott ahol a storynak vége van hagyjanak békén. Maximum előzménytörténetet lehet csinálni.

07.10 Na megjött a 2. turnus gyerek. Lényegesen többen vagyunk, az összes kabin és a kajálda is csurig van. Eddig a sportban 2 off órám volt. Most egy sincs. Úgy, hogy egy a kötelező :D. Szóval azt csináljuk, hogy az első és második órában elengedünk 2-3 embert pihenőre. Szóval pápá úszásom van plusz 15 perc a 2 szünethez. Ez a turnus lesz a legnehezebb, legalábbis azt mondják, meg ilyenkor van a legtöbb gyerek. Szóval legalább ez tartja bennem a lelket, hogy csak ezt a két hetet kell túlélni, onnantól már csak 4 hetet kell elszórakozni.

07.13 A mai nap úgy döntöttem, hogy fogok egy SUP-pot és ellevezek a legközelebbi “városba”, Center Harborba. Ami mint kiderült nem is Center Harbor hanem Senter Harbor a Senter családtól, csak valahogy megváltozott időközben. De ne szaladjunk ennyire, ugyanis ezt az infót, még ha fent is van, nem a netről szedtem, hanem egy Virginia paptól. :D Reggel korán keltem bár nem aludtam a legjobban. A betegápolóban aludtam mert ott volt légkondi de mire rájöttem hogyan kell bekapcsolni addigra már aludni szerettem volna, aztán bent hagytam egész estére amit meg annyira nem bírok meg nehezen is aludtam el, meg a nurse is késön jött és a nyikorgós ajtót csak nagynehezen sikerült neki kinyitni. Na, mindegy. A lényeg az, hogy egy fél óra után eleveztem a partra, még fél óra séta után eljutottam egy helyre ahol le is tudtam rakni a “hajót”. Körülnéztem a városban, bár túl sok minden nem volt benne. Ettem egyet a helyi olasz kajáldában a Gusto-ban, ami egész jó volt. Ittam egy kis áfonyás shake-et és ettem egy jó nagy rántotthúsos szendvicset. Megnéztem a tópartot a nagy tóhoz, ugyanis CH egy kicsi (amin a tábor is volt) és egy nagy (Velencei és Balaton közötti méretű) tó között van a városka. Voltam egy helyi Hardwere store-ban is aztán elindultam megnézni a helyi könyvtárat ahol a már említett pap nyitott nekem ajtót. Beszélgetésbe elegyedtünk, elösször Rómáról és annak a múzeumjairól aztán ajánlott egy két helyet a közelben, telt múlt az idő és egyszer csak már azon kaptam magam, hogy a helyi “Farmer’s Market”-ba megyünk, ahol kaptam egy adag epret. Aztán beszéltünk még egy csomót a táborban és egy dolog vezetett a másikhoz, a megismerkedésünk után kevesebb mint egy órával, már a nagyobb tavon voltam és a papnak a versenyhajóját vezettem rajta körbe. Ez volt talán az egyik legjobb élményem az egész nyár folyamán. 07.16 A mai nap az egyik gyerekemet átrakták egy másik kabinba a másikat hazaküldték ugyanis “megujjazta” az egyik a másikat. Nem igazán tudom, hogy ez pontosan mit takar azon belül, hogy birkóztak érdekes módon meg utálta az egész kabin a gyereket akit átköltöztettek és mindenki bőgött amikor szegény gyerekemet, aki addig a kedvencem volt hazaküldték. Még ez az eset elött egy felügyelőt is kirugtak mert ő meg “túl közel került” egy gyerekhez ami magyarul annyit jelent, hogy nagyon hosszan ölelkeztek és elkérte a csávó/csaj (tudja a franc ebben a fene világban) az instagramját, aztán mikor kirugták akkor meg a telfonszámát akarta megszerezni. Szóval ilyen pedo cucc. Bár elötte sem dolgozott túl sokat emberünk, szerencsétlen másik Woodshopos srác mostmár teljesen egyedül van.

07.20 Mégegy munkaa hétnek vége. A 29-nek már több mint a fele mevan. A második sessionnek a legjobb ebédjét kaptuk eddig. Bár a léc elég alacsonyra volt téve, a szendvicsek, mac-n cheese meg krumpli kombóval, ja meg a szénnéégett pizzával (bár még a három közül ez volt a legjobb) Ez az ebéd csirke burges és végre, rendesen megsütött tater tops (krumpli golyók). (Jövőbeli Kornél: a 3. session fényévekkel jobb kaja szempontjából is. Az első héten a legrosszabb ebéd volt session 2-ben a legjobb) Vcces módon megint munkát váltok. A követzkező héttől a woodshopban segítek ki.

07.26 Nagyon király a woodshop. Egész gyorsan telnek a nopk mégis úgy érzem, hogy hiányzik valami. Nem mondanám, hogy unatkozok, de mégis unom a tábort. Vicces, hogy a napközbeni munkám jobb lett, így most az esti probramok azok amiket jobban “átszenvedek” Tegnap, meg úgy az elmúlt pár nap is olyan érzésem volt mintha vége lenne a tábornak, közben meg vissza van majdnem a fele. Lehet, hogy ez az egész csak egy átmeneti dolog (az volt). A tegnap esti gondolatai semmiképpen sem megbízhatóak mer még az egyetemet sem vártam. Ez a nyár folyamán ez mindenképpen egy jó tájékozódási pont az érzelmeim navigálásában. De még most, hogy már kipihentebb vagyok sem tudom értékelni eléggé a tábort és úgy érzem, hogy a 80%-át már megcsináltam a dolgoknak. Németországhoz hasonló módon nagyon nagy problémát okoz a pénz. A maradék 20%-hoz annyi idő és pénz kellene. Sajnos egyik sem áll rendelkezésemre. Jövőhéten még elmegyek a paphoz -mert a héten más vendége van- hajókázni, mert abba még nagyon sok élményt lehet szerezni. Aztán, hogy session 4 alatt mit fogok csinálni az egy igen jó kérdés, főleg a lehető legingyenesebb módon, hiszen rengetegett akarok spórolni, hogy NY-ban ne keljen annyira, hiszen annak a megnézése a fő célom. Ha jobban belegondolok a problémámba, akkor látom, hogy NY-ot és az egyetemet már nagyon várom ezért kicsit nehéz jól éreznem magam itt. Ez a szokásos probléma, mindig ott akarok lenne ahol éppen nem vagyok. A célom a tábor hátralévő részére, hogy azokat a dolgokat amiket eddig nem csináltam kipróbáljam és próbáljam mindél jobban élvezni és értékelni a jelent.

07.27 Újabb szabadnap, sajnos program nélkül. Valószínűleg csak egy lazulós napot tartok. Kicsi edzés, pihenés és rengeteg programozás és tervezés. A napom nagyrészét a weboldal tisztogatásával, fejlesztgetésével tervezem tölteni. “Szerencsére” esik az eső, szóval nagyon mást nem is lehetne csinálni. Elmondani sem tudom mennyire várom már, hogy egész nap ilyenekkel foglalkozhassak, tanulhassak, edzhessek és saját magamról gondoskodjak. Remélem nem lesz túl nagy csalódás és hosszútávú megelégedés lesz. Tudom, hogy nem csak játék és mese lesz, de mégis úgy érzem, hogy élvezni fogom. Aztán ki tudja, lehet, hogy ez is olyan mint a vásárlás, hogy a várakozás jobb mint a cucc. Erősen gondolkozom egy laptop vásárlásán. Nem mintha most annyira rossz lenne ez a megörökölt HP, de az egyetemen mégis csak hasznos lenne egy kicsit használhatóbb. Arról nem beszélve, hogy itt az USA-ban egy akció/kiárusítás miatt fele áron meg lehetne venni, magyar árhoz képest pedig harmadáron a milliós laptopot 1100 usd-ért. (Rog flow x16 gv601; rtx3060, 1TB SSD, 16GB 5800MHZ RAM, Ryzen 6900HS) A probléma megintcsak, hogy ez a pénzemnek egy elég nagy része akárcsak egy pár héttel ezelött a drónon való gondolkodáskor. Ez a drón pedig még több problémát okoz, mert azt nézegettem múlt héten, most meg a laptopot. Mindig van valami amit lehet nézni. Kérdés az, hogy van-e rá szükség. A drónról Krisztián elég gyorsan lebeszélt, de a laptopból még 2-t is akart venni. Szóval következi a 2. védelmi fal, apa. Ha ő is jó ötletnek találja akkor talán annyira nem baromság és nem csak a kiéhezett agyam akar egy kis vásárlós dopamint.

Na, most értem vissza Weirsból és a Kellerhaus-ból, ami egy fagylaltozóhely. Mostmár sokkal jobban érzem magam mint a nap kezdetén. Rá kellett jönnöm, hogy muszály néha kimozdulnom különben beleőrülök az ittlétbe. Nem lehet csak a bunkerban ülni mert akkor egyrészt nem csinállok semmit, másrészt csak begolyózok a sok üléstől meg a többiektől.

07.29 Vajon valaha is elégedettek lehetünk ha mindig ugyan azt csináljuk és ugyan az történik, még akkor is ha azaz átlagosnál jobb? Ma van a 3. color wars a táborban (4. a trainingel együtt) és már kezd igen unalmassá válni, főleg, hogy amikor én is játszok, meg az összesítettben, nem nyerünk. Kicsi változást hoz legalább, hogy most éppen esik az eső így a vizi játékok elmaradnak és holnapra tolódnak, amikor eddig mindig esett az eső. Tehát egy kis változás van de maguk a programok ugyan azok szóval annyira nem számít. Talán ha mindig vannak új kihívások és megvan a megfelelő változás akkor jobb lenne?

08.06 Utolsó session! Közeledik a tábor vége akárhonnan nézem is. Ez a 3. session elég gyorsan elrepült. Volt egy jó kis prank, voltam túrázni a közeli hegyen (Red Hill), fagyiztam egy helyi sajátkészítésű fagyiházban, na meg néztem egy rakás filmet. Hazament mostmár az összes régi gyerekem és egy kivételével csak teljesen újak vannak. A CIT-nkat Joe-t kicseréltük Alex-re és összesen 8-an vagyunk a 10-es kabinban, szóval végre nincs alattam senki. Remélem, hogy az 5. activity-t továbbra is off-ra kapom. Elvileg több mint 10-el kevesebb gyerekünk van szóval nem kéne, hogy kevesebb inkább több off legyen.

Kicsit a régebbi történtekről: -A saját kabinomnak, meg egy két másik igen okosnak az az ötlete támadt, hogy milyen vicces lenne 8 padot egymásra pakolni a kosárpályán. Na meg a diveboardon a víz közepén. A focipályán, meg a zuhanyzóban. Nem mondom, tényleg nem volt rosz :D. De azért volt miatta egy kis balhé. Főleg, hogy ezek a padok elég régiek és szentimentális értékük van a tulajdonosok szemében. Na meg, hogy nem kéne egyáltalán prankeket csinálni mert ha jól tudom, egy éve kitiltották. Pedig elötte ez volt a tábor egyik legikonikusabb része. Szerencsére most senkit nem küldtek haza de azért rezgett a léc. -Az off napomon múlthéten megint nem terveztem menni sehova csak tervezgetni meg ilyenek. Aztán egy két hazatelefonálás után rájöttem, hogy igaz, hogy nem kell mindig menni meg mindig csinálni valamit de mégis csak azért vagyok itt, hogy csináljak dolgokat amiket otthon nem lehet. Kicsit el is szomorodtam és gyorsan megmásztam a közeli hegyet. Nagyon remélem, hogy a legnagyobb túrára, a Mount Washingtonra majd elmehetek és akkor talán megelégszem. Itt van pár kép a túrámról: -Voltam egyet fagyizni is KellerHaus-ba ami egy fagyizó a közelben. Te rakhatod az öntetett meg különböző finomságokat a fagyidra és allapból a fagyi sem rossz. De az öntet az igazi. M&M-s, butterscotch, marshmellow, csokoládé… vagy 10 különböző cucc.

08.08 Kezdek kiégni. Nem értem miért, de mostmár kezdem unni a woodshop-ot is. A kajából már rendkívül elegem van és már kb 5% zsírt felszedtem. Szerintem ennyire nem volt még sohasem magas a zsírtartalmam és nagyon nem érzem tőle jól magam. Egyre kevésbe érdekel, hogy bármennyit is dolgozzak. A kabinomban lévő gyerekek sem érdekelnek egyáltalán, ráadásul még idegesítőek is. Lehet, hogy csak fáradt vagyok…

08.10 Utolsó day off következik. A szerda egész jó volt úgy, hogy csak egyedül voltam a woodshopban és valami újat csináltunk (fát égettünk). A mai nap kicsit lassabban ment el mert nem igazán volt tervünk. De már csak három napot kell “rendesen dolgoznom”, ha csütörtökön elmehetek a Mount Washington hike-ra. Ha már hike, ha minden jól megy akkor holnap is megyek egyre. Mégpedig egy hét órásra. Sajnos a kaja nem a legjobb ma és már alig várom, hogy végre megjavítsam az alvásom meg kajálásom. De elötte még jobban szétszedem két hét múlva :D Mivel holnap ott van a hike, a mai napot nyugott szívvel töltöm pihenéssel és készüléssel. Mind a hike-ra, mind szeptemberre és az utazásra.

08.11 Elemntem a hikera. Nagyon király volt. Kicsit hideg volt a csúcson meg esett a jég szóval vissza kelett fordulnunk de nagyon élveztem és tök sok király fényképet csináltam. Na meg segített, hogy a legjobb gyerekekkel voltam, szóval egyáltalán nem éreztem, hogy táborozókkal lennék vagy dolgoznék.

08.13 Lazy Sunday. Az egyik legkellemesebb nap. 11-ig dolgozhattam a gépemen és ettem egy egész jó omlettet tűrhető virslivel. Utánna két óráig felügyeltem a paque gyártást a kabinoknak, hotdog sütés a szabadban és most megint pihenhetek 3-ig. Aztán general swim 5-ig ahol az újonnan vásárolt Rubik kockámnak a cheatsheatjével fogom a CFOP-ot tanulni és gyakorolni. Aztán off 6-ig, vacsi és campfire fire, mi lenne ha a tábor a Marson lenne. Szóval nem igazán van semmi amiről ma panaszkodhatnék, főleg nem egy küső szemszögből. Azonban mégis eldöntöttem a mai nap, hogy nem fogok visszatérni ebbe a táborba. A probléma az, hogy az összes olyan dolog és ember ami jó az nem lesz és a rosszak pedig permanensen maradnak és nem változnak, mert vagy nem akarnak vagy nem akarják a tulajok megváltoztatni, mert pc-bb, biztonságosabb, egyenlőbb. Ja meg unalmasabb és rosszabb. Az egész egy tök egyszerű dolog miatt jött ki belöllem. Elkértem a listát a táborozókról, hogy a többiek fel tudják írni a neveket a plaque-re és nem akarták odaadni őket mert, hogy a gyerekek tönkreteszik, meg elveszik. Egy darab papírról beszélünk amiből 100-asával dobállunk minden nap. Természetesen nem értettem ezt a hülyeséget és megjegyeztem, hogy nem igazán értem miért kell ilyen komolyan venni egy darab papírt amire megkaptam, hogy használjak egy kis józan paraszti észt és menyjek. Ezen nagyon megsértődtem, de nagynehezen túlléptem rajta, valószínűleg csak én vagyok a hülye. Majd elkezdtük gyártani a plaque-eket és kiderült, hogy az összes fát, festéket és minden eszközt a kicseszett woodshop-ban hagyunk a gyerekek listájának kivételével. Azokat a gyerekek biztosan nem viszik el vagy rongálják meg. Igaz, hogy azokba több óra munka van egy darab nyomtatott papírral ellentétben, de ezt én mondom, a papírt meg a tulaj “drágaságos” lánya. Az egész general swimen a hajón lehettem és háromszor is felmehettem a tube-ra. Szóval azért nem rossz a dolgom. :D Bár ezt sosem mondtam, csak az emberekről kell panaszkodni, meg a hozzáálásukról.

08.18 Utolsó nap a gyerekekkel és annap is a nagyrészén már túl vagyok. Még van az off-om, vacsora, campfire fire és vége. Holnap reggeli és mennek is a gyerekek. Ha minden igaz akkor azután még kell takarítani, de remélem, hogy majd el tudok köszönni a paptól. Elvileg holnap este lesz valami parti is a banquet után. Ha már a saját banquet-emről lemaradtam :D. Még össze kell pakolnom a cuccomat, meg leelenőrizni, hogy minden megvan-e.

Amerikai kirándulás, Boston-Washington-Philadelphia-New York, jövök. Na meg BME is közeledik :D