Playforwin

Day 1 - 9:08

Elindultam. Kisebb komplikációk már voltak, de egyenlőre semmi vészes. Szerencsére “csak” a kajám egy részét (egy zsák rántotthús) és a fülesemet hagytam otthon. A vonatra felszállás elött kicsit megijedtem, hogy hogyan lesz pót meg hellyegyem mivel az külföldre nem kell és külön meg nem igazán lehet venni. Szerencsére a kalauztól megtudakoltam, hogy az csak Magyarországon belül (pl.: BP-Mosonmagyaróvár) kell ha külföldre mész, nem számít, hogy Mosonmagyaróváron is átmegy a vonat, a lényeg az uticél. Várható érkezésem fél három körül van, addig is próbállok valami hasznosat csinálni, ha már filmet nem tudok nézni (hangal :D)

11:06

Bécset elhagytuk egy ideje. Kisebb kavarodások voltak a helyjegyekkel, de aztán megoldódott. Elösször valaki a helyemre akart ülni helyjegy nélkül ezért átóltem egy szomszédos székbe. Ezek után megjött három emberke a helyjegyekkel és aki átültetett el kellett, hogy menyen új helyet keresni :D. Egyébként mikor megérkeztünk a vasutállomásra mint a heringek úgy tömörültek fel a vonatra, vagy 20 percig tartott mire mindenki elhelyezkedett. Nem vagyok egy nagy fanja a helyjegy, pótjegy rendszernek Magyarországon, főleg, hogy sokszor nem is vagyunk olyan sokan, de lehet, hogy ennel egy fokkal jobb. De azért jó így, hogy azzal nem kell foglalkoznom. Már járt erre a kalauz is, szóval a jegy működik, innentől már csak oda kell érni. Még Linz és Salzburg van útközben, kiváncsi vagyok, hogy mennyire lesz kavarodás. (Vicces, hogy ilyen helyzetekben az ember rájön, hogy nem igazán történhet világ vége, mégis az eddigi stresszhelyzetek és komplikációk hirtelen pitiánernek tűnnek)

Hát volt még kavarodás a vonaton. Salzburg után nemsokkal, valószínűleg a Német határ átlépáse körül feljött a vonatra négy igen marcona rendőr. Ha jól értettem a helyzetet akkor valakit kerestek, de még a vécéből is ki kellett jönnie valakinek, hogy megnézzék ki van ott. Az én vagonomban nem volt semmi ezen kívül csak végigjártak mellettünk komoly tekintetükkel. Túl sok érdekes ezután már nem történt. A vonatról leszálva egész könnyen megtaláltam a szálást egy 20 perc sétára a vasutállomstól, becsekkoltam, elzártam a cucaimat (ami a következő napi beszámolóban még fontos lesz! :O ) és nekivágtam a városnak.

Ugyebár az volt az eredeti terv, hogy megnézem a BMW Museumot szombaton meg a Bayern München Museumot. (Majdnem annyi múzeum mint egy osztálykiránduláson :D) Azonban megnéztem a távolságokat és a BMW kb 1 órára, a FC Bayern meg még több mint mégegyszer annyira volt gyalog, villamosozni meg annyira nem akartam csak ezért. Szóval úgy döntöttem, hogy vagy elérem, vagy nem a 6 órás zárást. Hát nem sikerült. 5:45-re értem oda, bár nem siettem. Körbesétáltam egy erdő nagyságú parkot elötte meg megnéztem egy elég szép templomot. Nem tudom, hogy hogyan de valahogy mégiscsak megnézhettem azokat a BMW-ket, sőt még egy halom motort is. Ha jól értelmeztem a szituációt akkor van BMW Museum meg BMW Welt, ahol szintén kiállítások vannak, csak azok átmenetiek. Mindenesetre ültem különböző milliós motorokon, láttam komoly Rolls Royce-okat, Miniket meg tömérdek mennyiségű BMW-t. Sportosat, modernet, limuzintípusút, versenyszériásat. Nagyon örültem, hogy ilyen szerencsém volt és nem a semmiért sétáltam ennyit, mert mikor odaértem eléggé elkeseredett voltam, hogy milyen béna voltam. De minden a legnagyobb rendben alakult. A kiállításról kilépve, egyből szembetaláltam magam egy kajáskocsival ahol tudtam venni “CurryWurst mit Semmels”-t, szóval még egy dolgot kipipálhattam a napi listáról és már a vacsorám is megvolt. Már csak egy dolog volt a tervben: meglátogatni egy helyi kocsmát. Azt nem tudom mennyire volt helyi, mert az Olimpia városban volt de nagyon menő kis hely volt. (5 Rings Sports Bar) Egy kisebb kocsma volt, rajtam kívül csak páran voltak, meg a tulaj és a haverjai. (60-80) Egy portugál kocsmárosom volt aki 2011-be jött Németországba és nagyon jó arc volt. Úgy mentem be, hogy iszok egy sört, hogy megnézzük milyen (bár szerintem ilyet már ittam Hofbrau Hell, csak nem csapoltat, szóval igazából nem ittam :D) de olyan jól éreztem magam, meg a kocsmárosnak elég jó volt a rábeszélő szövege, hogy ittam még egy barnát, meg belekóstolhattam egy sima fehérbe elvileg ingyen (3.50 volt fél liter és 7.50-et kelett volna fizetnem ami helyett 8-at fizettem szóval vagy komoly borravalót adtam, vagy nem volt frissítve az árlista, vagy nem számoltam a szervízdíjjal, de igazából nem érdekel ezen nem múlik semmi) ami olyan édes volt, hogy még hasonlót sem ittam. (kár, hogy nem ittam meg elég gyorsan és kiborítottam mert azt hitte nem ízlik) Természetesen nem lennék magyar bencés, ha a kettő közül az egyikkel ne találkoznék mindenhol. Mint kiderült két magyar kocsmáros is dolgozott a kocsmában, csak az egyik már hazament magyarországra, a másik meg egy esküvőn volt és csak 9-re jött volna, de nem tartott 5 percig, hogy ne halljak magyar szavakat miután betértem :D. Szóval ha esetleg benéznétek ide és nő a kocsmáros, egy “Szia, szeretnék kérni egy korsó sört, légyszíves”-el lehet, hogy értő fülekre találtok. Nyolc körül a hotel felé vettem az irányt ami egy okos döntés volt, mert fél 10 lett mire odaértem. Összepakoltam, lefoglaltam a szombati szállást Frankfurtba, ami kicsit ilyesztő volt, mert egy pár percig azt, hittem, hogy nem lesz szállásom csak ha az összes pénzem ráverem, de szerencsém volt és nem csak, hogy lett de összesen 17+9 euróba került csak a reggelivel együtt. (A pénteki 25+9 volt) Nagyon megörültem, a szobában már mindenki aludt,de azért bezártam mindent a szekrénybe a telefonom és a powerbank kivételével (ami teljesen felesleges volt mellesleg mert valószínűleg semmitmondó lett az alvásmérés a többiek miatt). Természetesen nem lennék magyar bencés, ha a kettő közül az egyikkel ne találkoznék mindenhol. Mint kiderült két magyar kocsmáros is dolgozott a kocsmában, csak az egyik már hazament magyarországra, a másik meg egy esküvőn volt és csak 9-re jött volna, de nem tartott 5 percig, hogy ne halljak magyar szavakat miután betértem :D. Szóval ha esetleg benéznétek ide és nő a kocsmáros, egy “Szia, szeretnék kérni egy korsó sört, légyszíves”-el lehet, hogy értő fülekre találtok. Nyolc körül a hotel felé vettem az irányt ami egy okos döntés volt, mert fél 10 lett mire odaértem. Összepakoltam, lefoglaltam a szombati szállást Frankfurtba, ami kicsit ilyesztő volt, mert egy pár percig azt, hittem, hogy nem lesz szállásom csak ha az összes pénzem ráverem, de szerencsém volt és nem csak, hogy lett de összesen 17+9 euróba került csak a reggelivel együtt. (A pénteki 25+9 volt) Nagyon megörültem, a szobában már mindenki aludt,de azért bezártam mindent a szekrénybe a telefonom és a powerbank kivételével (ami teljesen felesleges volt mellesleg mert valószínűleg semmitmondó lett az alvásmérés a többiek miatt).

Day 2 - 11:47

Már fent ülök a vonaton, szerencsére minden a legnagyobb rende lett. De nem így kezdődött a nap.

Nem mondom, hogy nagyon rossz vagy jó lett volna az alvás. Rengetegszer fel-fel keltem, vagy riadtam, de egész kipihent vagyok. Fél kilenc körül keltem amivel még nem is lett volna probléma, ha meglett volna a szekrény kulcsa!!! (melesleg 10 euró kauciót kellett rá fizetni) Felforgattam az egész ágyamat, párnástul, takaróstul, ágynemű, huzat, minden, de nem találtam. Mindez nagyjából egy fél órás procedúra volt. Kicseszedtül elkeseredtem és még wc-re se tudtam elmenni mert fel volt kapcsolva a villany és akadt az ajtó szóval azt hittem, hogy van bent valaki. Bánatomban lementem és megkerestem a reggelizőt ahol volt wc és el tudtam menni legalább pisilni és mikor kicipzároztam a gatyám a lábamra hullot a kulcs, de olyan volt mintha az égből hullott volna az ölembe, vagy valaki bedobta volna a wc-be. Nem tudom, hol lehetett mert a zsebeimet 120-szor átnéztem és ott biztos nem voltak. Szóval vagy a gatyámon belül volt vagy én nem tudom, de elképeztően boldog voltam, hogy legalább ezt megúsztam ha már elbasztam. Gyorsan elrendeztem a szobában a dolgaimat, meg lehoztama kulacsokat, hogy tudjak bele engedni vizet.

A reggeli megszerzése is egy külön procedúra volt. Kellett egy kék biléta az evéshez, amit én rohadtul nem kaptam, de szerencsére nem volt nagyobb komplikáció a recepción, valószínűleg csak elfelejtették, de a rendszerbe úgy volt, hogy nem is kaptam szóval bármiféle probléma nélkül adtak egyet. A reggelivel igen elégedett vagyok. Tudtam enni 5 tojást, két pirítóst, 2 zsemlét egy zsák szalámival meg sajtal. Ittam egy teát meg egy kakaót, meg voltak ilyen nutellás nápolyiszerű cuccok, abból is hoztam. Szóval elég kiadós reggelit tudtam enni még akkor is ha otthon lehet, hogy olcsóbb lett volna ugyan ez a reggeli mint 9 euró, azért annyira nem volt rossz deal.

A check-out teljesen rendbevolt. Visszakaptam a kulcsért járó pénzemet, visszaadtam az ajtókártyát és már mehettem is a vonatra. Szerencsére elég könyen megtaláltam a vonatot és egy zseniálisan menő helyet szereztem:

12:12 Elég érdekes filizófiai vagy lehet inkább pszichológiai kérdés állt fel elöttem. Egy babakocsis nőnek átt kelett adnia a helyét egy rokkantnak mert annak volt fenntartva a hely. Most pedig nem tud leülni, de a gyereknek van helye (mármint a babakocsinak), csak a szék ami elötte van az az enyém, ami csak egy db szék és több hely nincsen a vagonban. Ugyan átadhatnám a helyem, hogy a nőnek ne a földön keljen ülnie a gyerek melett, de akkor én ülnék a földön, az ő gyereke melett, ő meg meszebb a székben.

El lehet vonatkoztatni ettől a helyzettől egy kicsit magasabb kérdéskörbe. Segítsünk-e a rászorulókon ha azzal saját magunknak okozunk rosszat.

Nem hinném, hogy bárki hibáztatná a másikat ha ebben a helyzetben nem adná át a helyét. Nagyon hosszú az út és neked semmivel nem könnyedebb álnj mint a másiknak, mert nem terhes hanem van vele egy gyerek aki ki akart szálni és sétálnak a vonaton.

Legközelebb nem a gyerekrészleg meg rokkantakhoz mellé ülök.

Miután megérkeztem Frankfurtba egyből a Természetmúzeum felé vettem az irányt. Szerencsére a táskámat be tudtam rakni egy szekrénybe, ami mellesleg egész jól ki van találva. Belülről beraksz egy 1 vagy 2 euróst, elfordítod a kulcsot, kiveszed és mikor újra kell a cuccod kinyitod az ajtót, a pénzed kiesik a szerkezetből egy tartóba és a kulcsot addig nem lehet kivenni amíg pénz nincs bele rakva. Igazából egy kauciós rendszer csak rettentő jól optimalizálva. Na ilyen német dolgokat akar látni az ember. Maga a múzeum is elég optimalizált volt így belegondolva. De nagyon király volt. Minden korból voltak csontvázak, mumifikált állatok, kitömött állatok. De ezeken kívül voltak földtörténeti dolgok, ásványok, éghajlattal foglalkozó kiállítások. Összesen nagyjából két és fél órát töltöttem el mivel 18-kor zártak, de pont elég is volt, öt percel zárás elött már a cuccomért mentem.

A száláshoz egy több mint 1 órás séta vezetett, egy több km hosszú bevásárlóutcán. Maga a város elég modern, néhol kicsit NY-os hangulat van a felhőkarcolókkal meg minden, meg nem sokkal messzebb vannak a régi épületek amik hasonlóan nagy kivitelezésűek.

Természetesen délután sem maradhatott ki egy kis dráma. Nagyokosan véletlenül 27.-e helyett 30.-ára foglaltam a szálást, ezúttal előrefizetéssel. Nagy mákom volt ugyanis volt hely, annak ellenére, hogy a weboldal tegnap még azt írta nincsen, de így is kelett +9 eurót fizetnem. Bevallom ezzel még egész jól megúsztam a dolgot.

Becsekkolás után kajáltam és még 9 körül elmentem a városba megnézni ezt az apfelwein dolgot. Igazából elég hasonló volt egy fröccshöz. A kocsmában ahol voltam találkoztam egy német sráccal meg a Laus-i barátnőjével. Jó arcok voltak, egész jót beszélgettünk (bár a srácnak néha kétszer kelett mondanom dolgokat mert nem volt szomjas) A kocsmáros srác is jó arc volt. Pont zárás körül érkeztem de még kiszolgált, meg hagyott minket még beszélgetni aztán mikor távoztam lepacsiztunk.

Day 3

A reggeli igen hasonló volt a tegnapihoz. Kicsit melegebb volt a tojás, nem működött az egyik fele a pirítóssütőnek és volt palacsintacsinálló ami szintén nem működött de mire kellett volna megjavították, de nem ettem. Lehet hiba volt.

Délelött elmentem megnézni a Filmmúzeumot, rollellal. Most, Frankfurtban használtam ilyet elösször és egész jó kis közlekedési eszközök. Nem olyan drága sem, percenkénti fizetés van, azt nem tudom, hogy helyenként változik-e, de ott 20-25 centbe került percenként, de 5 euró volt a minimum amit levont és elvileg majd 10 napon belül a különbözetet visszafizetik. Már eléggé fáradt voltam, meg nagyon sokat elvett volna a sétálás időben is szóval jó ötlet volt. Egy 1 órás gyalogutat tettem meg negyed óra alatt 3 euróért, ami elég drágának hangzik de a tömegközlekedés sem sokkal olcsóbb (de azért lehet, hogy még mindig jobban megéri)

Miután végeztem a múzeummal, ami amúgy elég érdekes volt, hirtelen motiválatlan lettem tovább folytatni az utazást és egy hosszabb gondolkozás után úgy döntöttem, hogy kihagyom a Hamburg és Berlini utat és hazamegyek Lipcsén keresztül. Lipcsében leginkább csak vacsoráztam egy hamburgert. Nem szeretek spulloskodni de ilyen drága hamburgert még nem ettem (8500 Ft). Nem volt rossz, de nem a kirándulás célcsoportjába tartozott. Másnap 0:35-kor Bécsbe induló vonattal mentem haza, mert az volt a legolcsóbb és legegyszerübb. 7-ig aludtam, volt egy egész jó kis (nagyon kis) kanapé amin elfeküdhettem. 10 körül beért a vonatom Bécsbe és ebédelni már otthon ebédeltem.

Összegzés

Úgy gondolom, hogy egy igen tanulságos, érdekes és szerencsére jó élményekkel teli kirándulásom volt. Rengeteg minden van amit lehet másképpen csinálnék, vannak dolgok amiket még meg lehetett volna nézni, ki lehetett volna próbálni, de ez mindig mindennel így van. A lényeg az, hogy örülök, hogy elmentem és ha 18 éves vagy akkor ajánlom neked is, hogy megpájázd mert egy olyan lehetőség amit jó, és nem is olyan bonyolut megragadni. Nembeszélve arról, hogy 120 euróért nem valószínű, hogy lesz lehetőségem négy napig, 3 különböző városban nézelődni, kajával, szálással, belépőjegyekkel és utazással együtt.