Az elmúlt egy hétben rendkívül foglalkoztatott az, hogy mi is lesz velem és milyen céljaim vannak valójában. Mi az amit igazán akarok csinálni és hogyan tudom ezeket megvalósítani. Ebben a bejegyzésben a gondolatmenetemet láthatjátok ahogyan formálódik az idő múlásával és a különböző tapasztalatok megszerzésével.

Mióta visszatértem az iskolába a tavaszi szünet után, nem igazán talállom a helyem. Nincsen semminek sem tétje, nincsen az az iskolai “hangulat”.

Furcsa de úgy értem, hogy a rossz része nincsen meg az iskolának, mégis szinte semmivel sem jobb. A hangulat baromkodós, szórakozós része megvan csak olyan feleslegesnek érződik mivel nincsen meg az ellensúly. Igazából mindig azt érzem hogy inkább érettségire készülnék meg néha olyan erőltetett az egész. Mivel nincsenek tétek sokkal jobban úgymond idegesít a baromkodás mert nincsen meg neki az abszurditása, hogy nagy stressz van és valaki benyög valami hülyeséget. Szimplán csak hülyének érződik aki mondja.

Kicsit most érzem azt, hogy igazán felnőtt leszek. Egyre több a felelőség meg az önállóság és kezdenek eltűnni a miliók álltal kijárt utak. Ami olyan szempontból jó, hogy könnyebb eltávolodni, kitűnni vagy éppen eltűnni a süllyesztőben. Kicsit olyan mint egy sakkjátszma. Az első 20 lépést már elég nagy valószínűséggel rengetegen játszották, analizálták, megvan a “megfelelő” reakció, útvonal. Aztán a középjátékban hirtelen ott talállod magad és nem tudod mit kezdjél, hogyan javíthatnád vagy bizonyos esetekben mentenéd a helyzetedet. Elkezdődik egy pozíciónálós, beálldozós szakasz ahol bármi megtörténhet és a játszma menete könnyen el is dőlhet. Ugyan lehet mondani, hogy ez a másik két szakaszra is igaz, de azok egy kicsit mások. Inkább kezdeti előnyt és a befejezést, dolgok véghezvitelét megvalósítását képzelném ezekhez a helyzetekhez. Sokkszor volt vívó versenyen velem, hogy nagyon jól kezdtem és be is tudtam fejezni egy már félig nyert asszót, de a középjátékot (mellesleg sajnos sakkban is) rengetegszer elszúrom. Kicsit félek is ettől az egésztől, hiszen ez a leghosszabb és talán a legbonyolultabb szakasz.

Mi a célom?

Ugyan azt gondoltam, hogy erre az évre minden ki van találva, rá kellett a közelmúltban jönnöm, hogy eléggé csak úszok az árral és amikor éppen nincsen konkrét program akkor csak úgy lézengek. Tanulni kéne, de egyre kevésbé izgat. Pedig itt van egy hét múlva az érettségi. Kár, hogy rendkívül hidegen hagy. Mi lenne ha nem emelteznék mindenből? Ennél jobban nem tudom elképzelni, hogy leszarom az egészet. Csak legyünk már túl rajta. De a francért ilyen elnyújtott az egész. Kész rémálom. Mindenki tisztában van vele, hogy már az első egyetemi vizsgaidőszak, de lehet, hogy már az első zh is komolyabb lesz mint ez az egész bohóckodás. De persze ez csak részben a problémám, hogy valamit csinálnom kéne és nem azt csinállom, csak helyette nincsen más amit csináljak. Igazából megterveztem az egész évet és még így is üresnek és kevésnek érzem, közben azonban nincsen időm semmi komolyat elkezdeni. Elég ellentmondásos és szerencsétlen egy helyzet. Szeretném, hogy legyenek céljaim de ötletem sincsen mik azok. Közben meg megy szépen lassan az idő és ülünk a mókuskerékben.

Mi az amiben biztos vagyok?

  • Szeretek edzeni és mindenképpen ki akarom már próbálni, hogy milyen az amikor saját magamra főzök, bevásárolok és komolyabban tudom venni ezt az egészet.

  • Élvezem a készítést. Most fejeztem be Isuldur eltört kardját a LOTR-ből. Semmi extra, de jó szórakozás volt, menőn néz ki szóval ezt a fajta hobbit is szeretném folytatni.

  • Szeretném mindenképpen tanulni még. Az előző két témában is, de az egyetem is érdekel. Igazából az a legnagyobb probléma, hogy annyi mindent kellene még tanulni, hogy igazán menő dolgokat lehessen csinálni.

  • Ezt a blogírósdit, dokumentálást, gondolatátadást is mindenképpen szeretném folytatni. Jó lenne újra készíteni videókat is, mert mióta megvan a kamera eléggé el van hanyagolva.

Mi az amit nem tudok?

  • Nem tudom mi a végcél és éppen ezért a közeli célokat is nehéz indokolni. Vannak dolgok, mint amiket feljebb felsoroltam, hogy szeretnék útközben csinálni de azok nem igazán célok csak időtöltések.

  • Fogalmam sincsen, hogy egyáltalán foglalkoznom kéne-e ilyen dolgokkal. Megvan az az eshetőség is, hogy egyetem alatt talállok rá arra amit utánna életem végéig csinálni akarok majd. Mégis úgy érzem, hogy az aktív működés bővíti a lehetőségeimet és a “reach”-t.

Igazából a legnagyobb probléma a világnézetem megbukásából adódik. Már egy korábbi post-ban beszéltem az exisztencializmus-ról, abszurdizmusról, amit én is “vallok”, jobb szó híján. Azonban megvan az a hibája ennek az abszurdizmusnak, hogy egy idő után megunja az ember. Vagyis maga a gondolkodásmód nem azt mondja, hogy bulizz és érezd jól magad amennyire csak tudod, de nagyrészben tartalmazza ezt a gondolatot. Azonban előjön a mennyország problémája. Ha elég sokáig vagy boldog, kielégített stb. akkor hozzászoksz. Folyamatosan növelni kell az “élményt”. A Földön ezt úgy hívják, (manapság amúgy felkapott téma) hogy “dopamine overdose”. Persze erre van egy könnyű megoldás. Csinálj egy ideig valami mást és amikor visszatérsz a “jó cucchoz” akkor újra olyan lesz vagy hasonló mint amilyen régen volt. Ezzel azonban van egy probléma. Ha csak egy pótcselekvés a “jó cucc” akkor nem oldódott meg a probléma, hiszen hiába beszélünk kiégésről mindkét esetben (a másik esetnél hivatásra, életcélra gondolok), ebben az esetben bizonyos szavakkal, nem meggyógyítottuk magunkat hanem csak csitítottuk a betegséget.

Szóval, mire jutunk?

Jövő héten érettségi. Túl sokat már nem fogok tanulni. 2-2 megoldókulcsot átnézek, meg a fizikáig még a maradék feladatsorokat. A hidden blade-et pedig valami elfogadható állapotba juttatom amit lesz termisztor a nyomtatóhoz. Fizika után elmegyek Svájcba, Franciaországba vonattal egy hétre. Csak hogy kihasználjam azt az Eu Travel jegyet. Szóbelik, buli aztán irány Amerika. Szóval tényleg nincsen semmi extrára idő. Vannak feladatok, meg rutinok, de nincsen egy nagy összefogó cél és felsoroltak is igen különbözők.

Mivel logikailag lehetetlen objektív életértelmet találni (jelenlegi felfogásom szerint) ezért be kell érni tessék lássék célokkal amiknek értelmet kell adnom. Attól lesz fontos, hogy én azt mondom, hogy fontos.

  • Jobbnak kell lennem a többieknél. Mind fizikailag, mind mentálisan. Ez nem azt jelenti, hogy olimpiát vagy nobel díjat kell nyernem - bár ez sem lenne rossz - hanem, hogy összeszedetnek, magabiztosnak, elégedetnek és fitnek, erősnek kell lennem. Ehhez sok áldozatot kell hozni de hosszú távon kifizetődőek. Nincsenek káros szenvedélyek (kizárólag társaságban, melyeknek számát minimálisan kell tartani) Rendszert követően kell edzeni és enni. Persze ezek mind-mind csak egyetemtől lehetségesek szóval fókuszáljunk inkább a közeljövőre.

  • A lehető legjobban dokumentállom a rövidke európai utamat és minél több mindent megnézek és kipróbállok.

  • Az amerikai táborban a legfontosabb célom, hogy a gyerekek jól érezzék magukat és úgy tudjanak hozzáálni az egészhez mint én csak nagyon ritkán tudtam. Másik fontos dolog, hogy legyen legalább egy mélyebb kapcsolatom valakivel a tábor során. Szintén vegyek részt és próbáljak meg mindend. Dokumentáljam amennyire csak lehet és nézzek meg mindent amire van lehetőség.

  • Mindezek elött meg kell írnom az érettségit. Fizikából meg akarok csinálni minden témakörből legalább a felét a feladatoknak, az összes tesztet és egy teljes érettségit még jún. 23.-a elött. Eközben elolvasom a matek tételeket.

Ha mindez sikerült akkor Szeptemberben elgondolkodhatok a továbblépésről, analizálhatjuk a történteket. Addigis nem kéne többször ilyen dolgokkal foglalkozni, mert amikor írok állandóan erről van szó. Fontos ez a téma, de van rengeteg minden más amivel foglalkozni kell.

05.04.

Kész embernek lenni

A mai nap részt vettem a középiskola utolsó lelkigyakorlatán. Nem vagyok egy nagy rajongója az ilyen dolgoknak de azért próbálok nyitott lenni ami ma kifejezetten hasznos volt. Mint a nagybetűs életbe belépő embernek osztották az észt. Kicsit féltem is tőle az elején, de szerencsére nem volt elbagatelizálva és szeretnék belölle egy-két gondolatot megosztani:

A már korábban vázolt problémára, hogy nincsen végcélja az embernek. Nincsen értelme az életnek. Legtöbbször én is arra a következtetésre jutok, hogy az értelem a fejlődésben, változásban, a küzdésben van.

“Ember küzdj, és bízva bízzál!” - Az ember tragédiája Madách Imre

Ezt a Perjelünk valami hasonlóképpen fogalmazta meg: Itt vagyok 19 évesen, az érerttségin már lassan túl, nem is csak a nyakamban. Sokan mondják, hogy ilyenkor a legokosabb az ember, mert most ért a legtöbb különböző dologhoz. (Ezzel jelenleg nem értek egyet, de ki tudja, lehet igazuk van) Azt gondoljuk, gondolnám én is, hogy ezzel az érettségi dologgal befejeztem a középiskolát, hogy készen lettem vele. De sohasem leszünk készen. Nem lesz olyan, hogy ne keljen, vagy ne lenne értelme foglalkoznom lelki (mint feljebb), tudományos, technika vagy egyéb dolgokkal. Mindig van hova fejlődnünk. Nagyon szépen néz ki ha valami be van fejezve, ki van maxolva, 100%-os. De ilyen még a játékokba sincsen valójában. Mindig van még valami. Mindig lehetne jobba. Nem tudom pontosan ki mondta ezt a példázatot nekem, talán apa: Amikor megkérdezik a világ legjobb gitárosát, hogy hogyan értékelné az eddigi leges legjobb koncertjét 1-100-ig akkor valószínűleg azt mondaná, hogy 98 vagy 99. De hiába nem hallották még a legvájtabbfülűek sem, ő tudja, hogy volt még amit jobban játszhatott volna el. Egy kicsit máshogyan pendíthette volna a húrt. Legközelebb ehhez az előadáshoz képest lehet, hogy 110%-os lesz. De még úgy sem lesz tökéletes. Mindig lehet és majd lesz is valaki aki jobban csinálja.

05.05

Don't do nothing

Megvolt a mai nap a ballagásom. A céltalanság újabb fokot öltött és folyamatosan waiting módban vagyok. Éppen most láttam egy Jorden Peterson videót ahol arról beszél, hogy ne csináljuk a semmit, mert az stresszessé és iritáltá tesz. Persze jó kérdés, hogy mit csináljunk. De ha jobban belegondolok vannak dolgok amiket akarok csinálni hiszen annyi mindent felsoroltam már amiknek a nagyrészét már most is tudom csinálni csak waiting mód van. Úgysem fogok tanulni tudtam jól az egész nap folyamán. De ahelyett, hogy csináltam volna valami hasznosat lapozgattam a youtube-ot meg instagrammot facebook-ot. Mindent amit találtam hiszen egyiket sem élveztem csak kellett valamit csinálnom. De ez a valami teljesen haszontalan volt és csak még idegesebbé tett. Nagyban segít az is ha valamit elkezdünk csinálni. Teljesen mindegy mi az csak csináld az első dolgot ami eszedbe jut bármennyire is nem akarod csinálni, mert amíg csinállod addig sem csinálsz semmit hülyeséget és a csinállás közben rájössz valami értelmesre amit csinálni kéne vagy szeretnél.

05.07.

Tegnap megismerkedtem Bryan Johnson céljával, mely a testének megfiatalitása az étkezésének, alvásának és rengeteg minden környezeti tényezőnek az optimalizálásával. Ez motivációt adott nekem is, hiszen ő már 46 éves én meg csak 19 vagyok. Ha ő el tudja érni egy 18 évesnek az erejét és fiatalságát, akkor én ezt könnyű szerrel meg tudom tenni. A programját amit követ ugyan nem fogom teljesen bevezetni saját életembe, viszont vannak dolgok amiket átvehetek tőle, hogy még hatékonyabbá tegyem a saját életem.

Tisztába kell lennem és lennünk azzal, hogy hibázni fogunk és hibázunk is. Azonban nagyon tetszik a hozzáálás amit BJ képvisel. Két fő gondolata van amit eddig felfedeztem és megfogadni akarok:

  • Autómatizálni kell megunkat, hogy a negatív cselekedeteinet kiszűrjük. Hasonló a perjel gondolatához: “Ha éppen jót cselekszel, nem érsz rá bűnözni. Ha ezt elérjük akkor teljesedhetünk ki valójában. Olyan célokat találhatunk és érhetünk el amiket elötte nem is láttunk.

  • Másik módja a céljainktól való eltérésnek egy lista írása, ha úgy tetszik egy menekülő terv amikor önpusztító tevékenységet akarunk csinálni. Ezt még én sem próbáltam ki de egész effective-nek hangzik. Már csak kérdés, hogy mi az a tevékenység ami elveszi a figyelmemet a negatív gondolatokról?!

Szóval akkor mi is a célom?

  • Legyek a lehető legegészségesebb. Azaz normálisan egyek, edzek, alugyak stb.

  • Tanuljak, hiszen a tudás hatalom, na meg pénz.

  • Amikor nem ezt a kettőt csinállom és szabadidőm van: Ha elérhető a nyomtató akkor készítsek valamit, ne legyen üres járat a nyomtatásban. Ellenkező esetben írjak ide, vagy készítsek valamilyen videót. A hangsúly a készítesen legyen, mindig. Mindegy, hogy mi az eredmény, a készítésbe legyen belerakva szívem lelkem, a tőlem telhető legjobb legyen.

Ennyi az egész. Amiket nem csinállok:

  • Agyatlan youtube, instagram, facebook stb. lapozgatása. Úgy sincsen ott semmi érdekes csak az időmet húzom.

Az ide eljutást a lehető legjobban meg kell nehezíteni. Random kód az alkalmazások megnyitásakor. Az alkalmazások vagy shortcut-ok levétele az asztalról. Kipróbállom a folyamatos alvás módot is a telefonomon. Kiváncsi vagyok van-e haszna. Csak akkor nyitok meg valamit ha tényleg kerek bizonyos információkat.